Besorolás: PG-13 (ajánlott 13 éves kortól)
Kategória: slash (azonos nemű személyek közti romantikus kapcsolat)
Szereplők: Bill és Tom Kaulitz, Andreas, kitalált női karakter - Paige, kitalált karakter - Luke
Stílus: alternatív univerzum, drámai, cuki, vicces, romantikus, twincest
Fő páros: Bill x Tom
Mellék páros: Tom x kitalált női karakter
Tom három éves kisfia egy nagyon okos kis gazfickó, de vajon mégis miért hívja apja öccsét "mamának"?
- Hé, Luke, izgatott vagy, hogy a mami átjön este?
A három éves apróság zavarodottan pillantott fel apjára, majd a mellette lévő személyre bökött.
- De hát itt a mami.
- Ő nem a mami.
Luke tiltakozásképp makacsul keresztbe fonta a karjait. Bill fájdalmasan felnyögött és védekezően felemelte a kezeit maga elé.
- Ennyi! Feladom, hogy leszoktassam arról, hogy így hívjon.
- Hát, talán azért csinálja ezt, mert hogy te és Tom együtt vagytok és tavaly rajta kapott titeket csókolózás közben. Tudod, ez elég nagy sokk lehetett a gyereknek. Még nekem is az.
- Fogd be, Andi. - vágott vissza Bill és gyilkos pillantásokat vetett a kanapéról a szőke srác felé
- Hát, előtte sosem hívott maminak, nem igaz? És mi történt másnap, hogy rajta kapott titeket?
- Elkezdett maminak szólítani... - morgott az orra alatt Bill és keresztbe fonta a karjait, pont úgy ahogy Luke szokta duzzogásai során
- Látooood? - vigyorgott Andi és felnevetett, ahogy Luke odaszaladt hozzá és az ölébe vetette magát
- Miről beszélgettek, Andi bácsi? - tiszta ártatlanság tükröződött a kisfiú arcán, mire Andreas egy újabb kacajt próbált elnyomni magában
- Látod? Téged "bácsi"-nak szólít. - nyögött újra fájdalmasan Bill és átült kettőjük mellé
- Nem fogunk megint ezen rágódni. - vetette közbe Tom és ikre mellé fészkelődött, majd finom mozdulatokkal masszírozni kezdte vállait - Csak nyugi, oké?
- Hogy lehetnék nyugodt? Ha Paige rájön, hogy a saját fia a sógorát szólítja maminak helyette, mindkettőnk fejét letépi!
- Akkor teszünk róla, hogy ne hívjon maminak, amíg ő itt van.
- Elmehetek itthonról és majd felhívsz, ha Paige elment.
- Nem!
A három felnőtt azonnal Luke-ra kapta a tekintetét.
- Nem akarom, hogy mami elmenjen. - ellenkezett, apró karjait Bill felé nyújtóztatta
Nos, senki sem képes ellenállni neki, még Bill sem. Eleresztett egy apró mosolyt, majd kinyújtotta a karjait és nevetett, mikor Luke azonnal közéjük vetette magát.
- Tényleg nem akarod, hogy elmenjek, igaz, Lu?
Egy heves fejrázást kapott válaszul az apróságtól.
- Mégis hogy oldjuk ezt meg? Előbb vagy utóbb, de hallani fogja egyszer, ahogy úgy szólít engem.
Bill sóhajtott egy nagyot és Luke-ot az ölébe húzta. A fiú egy tizedmásodpercre sem eresztette a nyakát.
- Mondjátok el neki az igazat. - vetette közbe egy vállrándítással Andreas - Úgy értem, elsőre sokkoló lesz, de ha nagyon őszinték akarunk lenni, ő az, aki sosincs itt és Bill az, aki mindig. Jobb anya, mint az igazi.
- Andi... - vetett rá újabb gyilkos pillantást Bill
Figyelmen kívül hagyva Andreas tovább folytatta.
- Ha a legjobbat akarja a fia számára, akkor az a legkevesebb, ha megpróbálja legalább megérteni. Még ha titeket bíróság elé is-
- Elég már! - könyörgött Bill, karjait még szorosabbra fogta Luke körül a gondolatra, hogy nem csak őt, de Tomot is elveszítheti - Csak... nem akarok most erről beszélni.
- Ja, ez egyáltalán nem segít, Andi. - értett egyet Tom és Billre pillantott, akinek egy csöppet sem lazult a szorítása fia körül - Bill, meg fogod fojtani őt.
- Én nem. - ellenkezett Bill, de engedett a szorításán, mikor Tom finoman oldalba lökte - Bocs.
- Ne aggódj, megoldjuk.
Bill soha életében nem hitte, hogy egy ajtócsengetés lehet ennyire fülsüketítő. Vagy akár Paige hangja.
- Micsoda öröm téged újra látni, Bill. - a szőke nő leplezetlenül hamis mosollyal üdvözölte őt
Ahogy látszik, Paige sosem kedvelte Billt. Mindig azt mondogatta Tomnak, hogy testvére mennyire a kapcsolatuk útjában áll. De hé, ikrek, mit várt tőlük?
- Téged is, Paige. - Bill ugyanolyan hamisan mosolygott, bár ő megpróbálta hihetővé tenni
- Szóval, hol a kisfiam? - vigyorgott, ezúttal hitelesen
"Meg fogsz lepődni" gondolta magában Bill és visszahátrált, ahogy Luke leszaladt a lépcsőn. Tommal
összetalálkozott a pillantásuk és bocsánatkérően mosolygott azért, ami ezután következett.
- Hogy megnőttél! - nevetett Paige és kitárta a karjait - Adj a maminak egy hatalmas ölelést.
- Oké!
Az ikrek tudták, hogy ez fog történni. Luke sarkon fordult és Bill felé szaladt, majd apró karjaival körbe ölelte őt.
- Luke, mit csinálsz? - kérdezte Paige a három évest, teljes zavar látszott az arcán
- Ölelem a mamit, ahogy mondtad. - válaszolt Luke, ugyanazzal a zavarral az arcán
- Ö... mami? A fiúnk az imént maminak szólította az öcsédet? - Paige elkerekedett szemekkel Tomhoz fordult
- Izé...
- Tom!
- Mit akarsz, mit mondjak?!
- Mondd el, miért hívja a fiúnk maminak őt! És miért gondolja, hogy ő az anyja és nem én!
- Nem tudom! E-ez az első alkalom, hogy ez történt!
- Hülyeség! Dadogsz!
- Én nem dadogok!
- Válaszolj, Tom, vagy esküszöm én...
Bill valahogy képes volt kiszűrni kettejük veszekedésének hangjai közül ahogy Luke farmerjába kapaszkodva nyöszörög.
- Mi a baj, Lu?
- Mit csinálnak, mami? - újra nyöszörgött, láthatóan megijedt a kiabálástól
- Ó, Lu... - sóhajtott Bill és a karjaiba vette a kisfiút, egészen közel fogta a mellkasához, ahogy Tomék tovább veszekedtek - Ö, srácok?
A kibálás tovább folytatódott.
- Emberek!
És folytatódott.
- Hahó!
És folyta...
- Elég!
Paige és Tom Bill felé kapták a fejüket, a kifejezés az arcukon azonnal megenyhült, ahogy meglátták Luke könnyeit az arcán végigfolyni.
- Luke, gyere ide. - Tom letérdelt, Bill kiengedte karjai közül a fiút - Hé, Lu, tudod, hogy Bill bácsi nem a mami.
- De ti ketten úgy csináltok, mint egy mami és egy papi. - morogta Luke, nem akart megbarátkozni a ténnyel, hogy Bill valójában a bácsikája
- Mit jelentsen ez? - kérte számon Paige Tomot
- Ő... izé...
- Papi és mami mindig csókolóznak, meg hasonlók. Nem ezt szokták a mamik és papik csinálni?
Bill lassan kezdett el hátrálni ismét, Paige szeme azonnal rá mozdult.
- Én... izé... én soha... mi soha... izé...
Nézte, ahogy Paige három gyors lépést tesz felé (habár abban a helyzetben nagyon is lassúnak tűntek azok a lépések), mielőtt arca oldalra csapódott és a szája is tátva maradt.
- Mami!
- Luke, maradj mellettem.
- Te szemét!
Bill a saját szájából várta a szavakat hallatszani, így meglepődött, mikor valójában Paige mondta ki őket. Neki. Rengeteg gondolat cikázott át az agyán. Kit hívsz te szemétnek? Magadról beszélsz. Ki vagy te, hogy szemétnek nevezel engem? És bár nagyon ki akarta mondani őket, a tény, hogy Tom szemét felesége az imént arcon vágta, teljes sokként érte és lefagyott.
- Ez undorító! Te rohadt-
- Paige! Luke! - figyelmeztette Tom és kezeit Luke fülére szorította, amire fia kérdőn nézett fel rá
Paige dühösen nézett vissza rá, de engedelmeskedett, átfogalmazva magát.
- Te a saját ikertestvéreddel hetyegsz? Ez beteges! És ezt ti is jól tudjátok!
- És akkor mi van? - Bill végre megtalálta a hangját és visszavágott
- Ne azon gondolkodj, hogy ez mennyire beteges, hanem azon, hogy lehet, hogy a te fiad engem hív az anyjának. Én itt vagyok minden áldott nap. És te hol vagy? - egy lépést tett a nő felé, mire Paige visszahátrált - Nincs munkád, mi a fenét csinált egyébként? Összeházasodtatok, nem neked kéne gondoskodnod a saját fiadról?!
- Te önző...
Még egy lépés.
- Semmirekellő...
Újabb lépés előre, újabb hátra.
- Ribanc!
Egy újabb lépés és egy hatalmas csattantó pofon Bill arcán.
- Paige! - kiáltott rá Tom, szemei elkerekedtek, ahogy Bill fájdalomtól sajgó állkapcsára szorította kezét
Luke nem bírta tovább és felszaladt a szobájába. Ajtaját olyan erővel csapta be maga mögött, amennyire három éves létére csak tehette.
- Luke... - akart Bill a fiú után kiáltani, de arcába éles fájdalom nyilalt - Francba. - nyögött fel
Tomra és Paige-re nézett, mindkettő szemében gyűlölet tükröződött, ahogy egymásnak bámultak.
- Emberek, ne csináljátok ezt most. Luke már így is eléggé kivan ettől. - könyörgött Bill és próbálta közben erősen kizárni fejéből a fájdalmat, mialatt beszélt
- Igaza van. Menj el. Most. - morgott Tom, szemét egyszer sem vette le Paige-ről
- Jól van. De ezzel még nem végeztünk. - tett ígéretet, majd újra az ikrekre nézett gúnyosan és kisétált a nappaliból
Csend telepedett rájuk a bejárati ajtó csapódása után. Elgondolkodtak a történteken. Mit tehet Paige? Nem veheti el Luke-ot tőlük, ugye?
- Jól vagy?
Bill Tomra nézett, halványan elmosolyodott az aggódó pillantástól, amit kedvesétől kapott.
- Jól. De... tegyünk róla, hogy nem tesz semmi drasztikusat, jó? Nem akarom elveszteni Luke-ot... ahogy téged sem.
~ 5 ÉVVEL KÉSŐBB ~
- Luke, beszélhetnénk valamiről?
- Persze.
Bill az unokaöccse ágya szélén ült és egy mély levegőt vett. Azzal, hogy hamarosan Tom és az ő 27. születésnapjukat és Luke 8. születésnapját ünneplik, tudta, ideje beszélniük már erről.
- Szóval miről akarsz beszélgetni? - mosolygott Luke, hosszú szőke tincseit kisimította az arcából
- Emlékszel, mikor maminak szólítottál? - Bill elpirult az emlékektől, amik hirtelen leperegtek lelki szemei előtt
- Igen... mi van vele? - Luke felhúzta a szemöldökét és várta, hogy nagybátyja folytassa
- Hát... tudod, hogy miért hívtál úgy?
Csend.
- Nos... te mindig ott voltál, anyu pedig nem. Azt hiszem mindig is anya figuraként tekintettem rád akkoriban.
- És... - ez volt a húzós rész
Meg kellett fogalmaznia a mondanivalóját óvatosan, nehogy Luke kiboruljon
- Emlékszel mikor... láttál minket... csókolózni?
- Mióta csókolóztok ti anyuval?
- Úgy értem engem és az apádat.
Luke szemei elkerekedtek sűrű tincsei mögött és döbbenten nézett bácsikájára. Emlékszik? Hát, naná, hogy emlékezne egy ilyen dologra. A bácsikája biztos csak szórakozik vele.
- Ez valami vicc vagy mi?
- Szerinted viccelődnék ilyesmiről? - nevetett idegesen Bill és összefonta a kezeit, szemeit az ágyra szegezte - Az apád és én... olyan kapcsolat van közöttünk, ami a legtöbb ikerpár között nincs. Azt mondják, az ikrek között különleges kapocs van, olyan, ami más rokonok között nincs meg és ez igaz. Bár mi mások vagyunk. Az első születésnapodon arról beszélgettünk Tommal, hogy milyen gyorsan megnőttél. Az egész beszélgetés aztán arra terelődött, hogy már kiszeretett édesanyádból és beleszeretett valaki másba... És hogy csak azért maradtak együtt, hogy neked ott lehessen az anyukád, még ha végül keveset is volt melletted. Ezért mondtam, hogy meg kéne próbálnia azzal a lánnyal, akibe beleszeretett. És aztán... megcsókolt. - figyelmen kívül hagyva Luke döbbent pillantását, tovább folytatta - Aztán kiderült, hogy én voltam az, akibe beleszeretett. Meg voltam döbbenve először, de később lassan ugyan, de belevágtunk egy kapcsolatba. - mély lélegzetet vett és újra belekezdett - Mikor két éves voltál, rajta kaptál minket csókolózás közben és maminak kezdtél szólítani. És mikor három lettél... - szünetet tartott, alsó ajkába harapott mielőtt folytatta - Édesanyád átjött hozzánk és akkor is úgy szólítottál. És ennek az lett az eredménye, hogy az arcom csupa zúzódás lett és apáddal úgy döntöttünk, inkább titokban tartjuk a kapcsolatunkat előtted. Úgy egy évvel később már nem hívtál maminak többé, hanem végre Bill bácsinak. Na most a dolog, amiről beszélni szerettem volna az az, hogy mi még mindig kapcsolatban élünk... és azt akartuk, hogy tudj erről az egészről, mielőtt felfedjük a kapcsolatunkat... előtted.
Mindketten csendbe burkolóztak, míg Luke kezdte feldolgozni a hallottakat. Szóval... az apja... és a nagybátyja... kapcsolatban vannak? Mármint... romantikus kapcsolatban? Nem kéne ettől rosszul éreznie magát? Akkor miért nem érzi úgy?
- Minden rendben, Lu?
Luke kizökkent a gondolataiból, nagybátyjára nézett és halványan bólintott.
- Igen... minden rendben. És... nincs ellenemre ez az egész.
Ez teljesen ledöbbentette Billt.
- Nem... nincs?
- Nem vagyok rosszul tőle úgyhogy... azt hiszem nincs.
- Örülök, Lu.
Mindketten az ajtóra és az ott álló Tomra kapta a tekintetét. Egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Tomi, úgy tudom megkértelek, hogy ne hallgatózz. - háborgott Bill, még kínosabban érezte magát, mint addig
- Csodálkozom, hogy mennyi mindenre emlékszel, Bill. - cukkolta Tom, figyelmen kívül hagyva öccse előző megjegyzését és oda sétált hozzájuk
- Biztos nem készültél ki, Luke?
Luke apjára és bácsikájára nézett, nézte, ahogy Tom Bill vállai köré fonja karját és halványan megcsókolja az arcát. Egyáltalán nem találta kiakasztónak ezt az egészet.
- Biztos.
~~~~~
- Mm... Tomi...
Tom vigyorogva Bill nyakába bújt, majd felnézett ikre kipirult, verejtéktől csillogó arcára.
- Gyönyörű vagy így, tudsz róla?
A pír még jobban virítani kezdett Bill arcán és játékosan Tom lábába rúgott.
- Nem is.
- Igazad van. Te mindig gyönyörű vagy. - mormolta mielőtt újabb lány csókot lehelt Bill nyakába - Tudod, nagyon örülök, hogy Luke nem akadt ki ettől. Arra számítottam, hogy napokig szóba sem áll majd velünk.
- Vagy Paige-hez rohan. Bár azt hiszem az kicsit túlzás lenne. - nevetett és a plafonra nézett - De van egy dolog, aminek nagyon örülök.
- És mi az?
- Hogy neki nincs ikertestvére.
írta: xBlackRose00x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése